napilap.ro

* 2020. oktober 22. *

Nem “nagymagyar” – egyszerűen: magyar!

A heti Na... 2013. junius 14.
  Hozzsz.
1.0 2.0 3.0 4.0 5.0
0 rtkels
Nem “nagymagyar” – egyszerűen: magyar!

Erdélyben vihar készülődik. Talán ezért a kijelentésemért sokan megköveznek majd. Mégis azt gondolom, hogy ezt ki kell mondani. Írni kell róla, megpróbálni felrázni az erdélyi magyarságot. Tetszik, nem tetszik, ki kell mozdulnunk a passzivitásból, lépnünk kell, felemelni a fejünket, hangunkat. Többé már nem bújhatunk semmi mögé. Nem mondhatjuk, hogy “ugyan mit tehetnék én, hisz csak egy kis porszem vagyok… megvan nekem a saját életem…”. Nem tehetjük, hogy a számítógép előtt ülve mondjuk a magunkét, bízva abban, hogy ez elegendő, majd a szomszéd, a rokon, a jóbarát bennünket is képvisel a tettek mezején. SZÜKSÉG van ránk. Egyen-egyenként, és együtt! Igen, írjuk le a véleményünk, harcoljunk a virtuális világban is, de lépjünk végre ki onnan, ha kell!

Nem lehetünk most gyengék, hisz a magyarságunk van veszélyben! Gyermekeinktől, unokáinktól akarják elrabolni a nemzeti tudatot! Nem, testvérem, ez nem “nagymagyarkodó” írás! Sosem éreztem magam egyébnek, mint egyszerűen magyarnak. Sosem voltam szélsőséges, minden embert tisztelek, legyen az bármilyen nemzetiségű, számomra az ember a fontos, akinek tisztelem a hovatartozását, a nemzeti öntudatát, a kultúráját, úgy fogadom el ahogy van, nem akarom megváltoztatni. Cserében ugyanezt várom el. Tartsa tiszteletben a magyarságomat. Az országtól, ahol élek, pedig azt várom el, hogy adja meg a lehetőséget megőrizni azt. Ne akarja megsemmisíteni, kisajátítani nemzetem múltját, ne akarja ellehetetleníteni a jövőjét!

Mert most erre készülődnek Erdélyben. A bőrünkön tapasztaljuk, a zsigereinkben érezzük, az eszünkkel tudjuk. Védekeznünk kell, harcolnunk a támadási kísérletek ellen, mint ahogy testi épségünkért is ugyanezt megtennénk, ha ránk támadna valaki egy sötét sikátorban. Nem hagynánk magunkat, ugye? Kiabálnánk, megpróbálnánk felhívni az emberek figyelmét: bántanak, segítsetek!!! Közben közelharcot vívnánk a támadónkkal, mert egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy elpusztítson. Ha gyermekünket bántanák, az életünk árán is megvédenénk. Őket kell megvédenünk most is, magunkkal együtt! Az identitásunkat, a magyarságunkat, azt amik voltunk, vagyunk…és talán leszünk. Ha megtartjuk, akár az életünk árán is megvédjük. Nagy szavak? Igen. Mert itt az ideje, hogy nagy szavakat is használjunk! Sőt, hogy nagy tetteket vigyünk véghez.

Ébresztő, erdélyi magyar testvéreim! Már nyert csatát az ellenség, már voltak zivatarok, de a háború még nincs elveszve! Azt kérdezed, testvérem, hogy miről beszélek? Elmondok egy pár példát: a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem egykor magyar volt. Már nem az… mi több, megszűnt benne a magyar nyelvű oktatás. Szintén marosvásárhelyi az Egyesülés ( Unirea) líceum, ahol egy magyar és egy román tannyelvű iskola megszervezését javasolta az épület tulajdonosa, a római katolikus egyház. A válasz erre: nem tudnak elfogadni ilyen nacionalista kezdeményezést!!! Aztán itt van egy friss, egészen aljas kezdeményezés: a Bernády György által építtetett két műemlék épület ( Kultúrpalota és Cifra palota) termeinek nevet akarnak adni. Elsősorban román nevet. Persze, egyelőre oda biggyesztenének (ha oda..) két magyar nevet is… Egyelőre. Sorolhatnám még a beolvasztási kísérleteket, a múlt – kisajátítási próbálkozásokat, az anyanyelv használatának a korlátozását, a régiósítást, de erről sokan, sok helyen írtak már, tudomásunk van mindenről.

És most, hogy tudomásul vettük, de nem elfogadtuk, lépjünk a tettek mezejére. Tiltakozzunk, hivatalosan, törvényesen, de ha nem elég, akkor kiabáljunk: segítség, bántanak, el akarnak pusztítani! Tegyük meg amit megtehetünk. EGYSÉGBE, erdélyi magyarok!

Ha Isten velünk, ugyan kicsoda ellenünk?

Lakó Péterfi Tünde

Hrdets

Megtekintsek: 814

Na...

Nyomtats E-mail
Megosztás