napilap.ro


* 2014. november 23. *

A Székely Vértanúk

Székely Lexikon
  Hozzász.
1.0 2.0 3.0 4.0 5.0
0 Értékelés
A Székely Vértanúk

Erdély magyar társadalma szenvedte el a legnagyobb csapást a szabadságharc leverésével és az önkényuralom berendezkedésével. 1854 március 10-én reggel Marosvásárhelyen a Postaréten, a mai Székely Mártírok terén kivégezték Török Miklóst, Gállfi Mihályt és Horváth Károlyt, a Makk-féle összeesküvés székelyföldi szervezőit. A székelyföldi összeesküvés felszámolásával a Habsburg birodalom legnagyobb titkos ellenállási mozgalma szenvedett vereséget. Minden év Március idusán az utókor virággal rója le tiszteletét a székely vértanúk emléke előtt.

1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten három bitófa magasodott. A város polgársága küldöttséget menesztett az akkori katonai parancsnokhoz, Nuppenau ezredeshez, hogy a kötél általi halált golyó általira változtassa. Sem õ, sem pedig az akkori városbíró, Lázár János nem egyezett bele. Utóbbi még kajánkodott is, hogy “elég fa van a város erdein az ilyen szép madarak számára”. A vesztõhelyen pedig saját maga ellenõrizte, hogy elég magasak-e a bitófák. A három mártírt a vásárhelyi várból, a Vargák bástyájából kísérték gyalog a vesztõhelyre. Horváth díszmagyarban, bátran lépett a bitóra. Ugyanígy két társa, Török és Gálfi is bátran tették meg az utolsó lépéseket. A kivégzés után Lázár János fõbíró házról házra járt oltatlan meszet keresni, hogy a kivégzettek testét azzal emészttesse el. És az egész városban nem akadt senki, akinek oltatlan mesze lett volna…

A kivégzés napján a városban több száz falragaszt függesztettek ki, melyeken “a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék nevében a Marosvásárhelyt létezõ cs. kir. katonai vidéki parancsnokság” magyarázta a bizonyítványát. Lényegében egy elõzetes szervezkedésben való részvételt tudtak csak kiagyalni, melyet semmiképpen nem lehetett volna veszélyesnek bélyegezni a vallomások alapján. Ám a kamarilla, és Schwarzenberg kormányzó példát akart statuálni. Ehhez asszisztált nekik a szebeni haditörvényszék és a vásárhelyi katonai parancsnokság. No meg az akkori fõbíró.

Hírdetés

A postaréti bitók mellett temették el a három vértanút. Évekig csak a sírhantok domborultak, mígnem a város polgárai 1874-ben közadakozásból megépíttették a gránit emlékmûvet. Melynek az oroszlánoktól õrzött márványlapjára Jókai-sorokat véstek:

“Szent hely ez, ó vándor! Egy nemzet tette e jelt itt
Leghûbb gyermekei végzetes sírja fölé.
Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen:
Ezt hitték, vallák s haltak érette híven.
Törvényes, szabad és független, nemzeti állás
Intõ szobra legyen, honfi, e drága jel itt!”
(1874)

A három oldalon pedig a három vértanú neve.
Április 19-én Sepsiszentgyörgyön végezték ki a másik két székely vértanút, Bartalis Istvánt és Váradi Józsefet.

A történelem már csak ilyen

Olykor igazságot szolgáltat. A Schwarzenberg testvérek közül Bódog (a szebeni katonai parancsnok) dühkitörés miatt még a vizsgálatok ideje alatt, Károly (Erdély akkori kormányzója) kevéssel a kivégzések után halt meg. Tapferner fõvizsgálóbírót Sopronba helyezték érdemei elismeréséül. A soproniak aztán 1860-ban egy éjszaka jelképesen koporsót vittek a házába. Az amúgy is állandó alkoholos mámorban élõ vizsgálóbíró megrémült, megõrült, majd rövidesen meghalt. Lázár János marosvásárhelyi fõbíró közmegvetés tárgyává vált a városban. Nemsokára õ is meghalt. Bíró Mihály, az áruló kisgörgényi birtokán – ugyancsak Orbán Balázs szerint – fényes palotát épített a vérdíjból. Ha valahol megjelent, mindenki távozott.

A városban egyetlen vendéglõs sem adott neki sem szállást, sem ételt, ha olykor fényes fogatán bekocsikázott a városba. 1861-ben, amikor a nevét, mint ’48-as bizottmányi tagét felolvasták, az egész gyülekezet felkiáltott, hogy “meghalt”. Késõbb már nem tudni róla. Vagy legalábbis nem tartották érdemesnek feljegyezni, hogy mi lett a sorsa a megvetésen, kitaszítottságon kívül. Így tudta Orbán Balázs. Utóbb Kelemen Lajos, a marosvásárhelyi születésû kitûnõ helytörténész-tanár, 1993-ban megjelent Születtem Marosvásárhelyt címû könyve némi újabb adalékkal szolgál a Bíró-ügyhöz. A Bíró Mihály vs. Orbán Balázs per kapcsán, melyet elõbbi rágalmazásért indított, tudni véli, hogy Orbán tévedett Bíró szerepének megítélésében. Ám némi szubjektivitás ebben is van. Kelemen Lajosnak Bíró apai ágon távoli rokona volt.

2003. március 20-án Balogh Károly csittszentiváni nyugalmazott ref. lelkész újabb adalékokkal szolgál. Egy 1959-ben Bodoni Kálmán ref. kántortanító által neki elmesélt történet alapján, miszerint Bírót a csittszentiváni köztemetõben hantolták el, miután Csittszentivánon rokonlátogatás közben érte a halál. Balogh Károly értesülései szerint a helybéliek nem engedték a református temetõbe temetni a még mindig árulónak ítélt Bírót, s a kisgörgényi rokonok is megtagadták vele a kapcsolatot.

A Postarét neve Székely Vértanúk útja lett. Az obeliszk körül virágok nyílnak, a vaskerítést olykor lefestik, hogy ne rozsdázzon, s évente kétszer, március 15-én és október 6-án ünnepséget rendeznek mellette. Szinte soha nem történt meg, hogy bár egy utalás essék azokra, akiknek hamvai az emlékmû alatt pihennek. Bár a március 15-i emlékünnepséget csupán öt nappal elõzi meg a Székely Vértanúk kivégzésének emléknapját... Az eltelt 14 esztendõ alatt mindössze egyszer volt a székely vértanúknak szentelt megemlékezõ rendezvény ezen a helyen. Idén, a 150. évforduló kapcsán ismét lesz.

Március 10-én, a kivégzés 150. évfordulójának napján déli 12 órakor a marosvásárhelyi Vártemplomban megemlékezõ istentiszteletet tartanak. Igét hírdet Tõkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Délután két órakor pedig a Székely Vértanúk emlékmûvénél koszorúzással folytatódik a megemlékezés. Ott lesznek a székely vértanúk szülõhelyeinek – Bágy, Telek, Martonos falvak – képviselõi is. Illõ és kellõ megemlékezés bár egy fõhajtással, az emlékmûnél elhelyezett virágcsokorral Marosvásárhely és egész Erdély magyarsága részérõl azokra, akik a bukás után alig egy évvel megpróbálták újból lángra lobbantani a reményt, és mert ezért a próbálkozásért életükkel kellett fizetniük.

TÖRÖK JÁNOS, született az udvarhelyszéki Bágyon 1806. június 11-én. A Marosvásárhelyi Református Kollégium teológia-tanára volt. Részt vett a szabadságharcban, elfogták, de Bem kiszabadította. 1852-ben ismét elfogták, a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék 1853. október 11-én halálra ítélte. 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaré-ten kivégezték. 47 éves volt.

GÁLFI MIHÁLY, született Martonoson (Udvarhely-szék) 1817-ben. Töröknek sógora volt. Mint szolgabíró kezdte közszereplését, utána ügyvédként folytatta. Az Udvarhely és Bardóc széki III kerület szervezését vállalta magára. 1852-ben elfogták, a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék 1853. október 11-én halálra ítélte. 1854. március 10-én a ma-rosvásárhelyi Postaréten kivégezték. 37 éves volt.

NAGYVÁRADI HORVÁTH KÁROLY, született 1829-ben a háromszéki Teleken. Földbirtokos volt. 1852-ben elfogták, a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék 1853. október 11-én halálra ítélte. 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten kivégezték. 25 éves volt.

Megtekintések: 274

Na...

Nyomtatás E-mail
Megosztás